Nem alszunk téli álmot

A szezon vége és az új idény kezdete között mindig csend és némaság övezi az autósport világát. Aztán egyszer csak beindulnak a tárgyalások, lehet hallani új bejelentésekről, új márkákról, pilótákról. Az én helyzetemben egyelőre még bejelentésről nem lehet beszélni, tárgyalások folynak a 2019-es szezonnal kapcsolatban, hol folytassuk, mivel menjünk, stb.

Hol folytatjuk…

A tavalyi Szilveszter Rallye-t követően, ahol az utolsó szakaszon abszolút 8. időt tudtam autózni az R5-ös autókkal tűzdelt mezőnyben, egy N-en Mitsubishi Evo IX-el sok mindenki felfigyelt rám a Rallye-s közösségből és szinte még ki sem szálltam az autóból, már azt kérdezték, hogy „Akkor jövőre rallyezol?” Ekkor úgy voltam vele, hogy ez poénnak nem rossz, de azért én messze vagyok még attól, hogy az autósport ezen szakágát válasszam. Aztán mikor már a Hungaroring éttermében és a verseny után még két órával is lépten, nyomon jöttek oda hozzám, a korábban említett kérdéssel akkor már éreztem ez nem a poén határain belül mozog.
 Elnézve az eredményt, illetve azt, hogy a verseny után mennyi megkeresés érkezett 2019-ben még az sincs kizárva, hogy –bár nagyon szeretem, de- nem a gyorsasági szakágat választom.

Ha viszont igen…

Amennyiben mégis, akkor mindenképpen szeretném a legfelsőbb szinten csinálni, és egyértelmű cél a WTCR-ben maradás. A bajnokságban 2018-hoz képest, még több nagy név fog indulni, új márka is érkezik, szóval mindenképpen az látszik, hogy a WTCR a TCR-es szabályrendszerben évről-évre egyre feljebb és feljebb lép, ami a színvonalat illeti. Számomra ez azt jelenti, hogy 2019-ben a Világkupa mezőnyében indulni még nagyobb kihívás és még nagyobb dicsőség is egyben.  Amennyiben azonban ez mégsem jön össze, akkor marad a TCR Europe, ahol korábban (akkor még ETCC) Európa bajnoki második helyezésig jutottam.
 Egy biztos, bárhol is indulok az idei esztendőben a fő célom az, hogy versenyképes tudjak lenni, és pontokért egyes hétvégéken pedig a pódiumért tudjak harcolni. A helyzet még bizonytalan, egy dolog viszont nem, fizikailag és mentális úgy készülök talán, mint még soha. Heti négyszer járok edzésre, a szimulátorom pedig csak akkor van kikapcsolva, hogyha éppen edzem vagy alszom.

A hegyi projekt sem parkol…

A „hegyi szörnyecském” sem alszik téli álmot, most éppen egy műhelyben van, ahol a szétszedés stádiuma zajlik. Megkezdődött tehát a „műtét” és bízom benne, mire számára eljön a szezon kezdet jobb állapotban lesz, mint valaha.