A piramisszerű évem

Nagyon nagy dolog volt, amikor beszámolhattam róla az év elején, hogy részt veszek egy olyan világkupán, ahol sorakoznak a sztárok, olyan pilóták, akiktől eddig autogramot is kértem volna!
 A hátam mögött volt egy ETCC harmadik és második helyezés, ennek ellenére fogalmam sem volt, hogy mire számítsak majd egy ilyen bajnokságban, mennyire fognak „bedarálni” ezek a rettentően profi pilóták.


 Az év egy „lelazítással” kezdődött, együtt töltött a komplett WTCR mezőnye majdnem egy hetet, a promóter nagyszerű programsort rakott nekünk össze, amolyan összehangolódás képpen, ami már az első versenyhétvége helyszínén, Marokkóban volt.
A versenyhétvége aztán persze nagy izgalmak közepette indult, a végére sikerült egészen jól belerázódnom a mezőny légkörébe, volt egy nagyon jó előzésem is Tom Coronellel szemben, ami nagy löketet adott a következő versenyre, ami egyből a Hungaroring volt!


A hazai verseny feelingje természetesen idén is csodálatos volt, talán ennek is köszönhető, hogy mi lettünk a gyorsabb Cupra-s csapat, két tizenegyedik helyezést zsebeltem be, ami az afrikai forduló után nagyon nagy előrelépés volt!


A harmadik futam a kedvenc pályám volt, a Nürburgring-Nordschleife! Hiába a kedvenc pályám, nem tudtam mosolyogva távozni a hétvége után, egyáltalán nem volt meg a tempónk, se Zsoltinak se nekem, ez az egy dolog vigasztalt csak, hogy talán nem teljesen pilóta gyengeség volt, hanem valamit csapat szinten nem találtunk el, nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem versenyezni ezen a legendás pályán, és kiküszöbölni a csorbát. 


A következő, Holland hétvégén hasonló volt a szitu, ez egy nagy hullámvölgy volt az évben, egyszerűen nem tudtuk felvenni a lépést az időmérőn a többiekkel, a versenyen pedig még kevés, ha csak az adott tempót tudjuk tartani, amit a mezőny produkál.


Az év ötödik versenye a nekem igen kedves portugál utcai pálya volt, Vila Real. Az ETCC-ben volt már itt Pole-om, második helyezésem, első helyről kiesésem, tehát erősnek éreztem magam rajta.
Ezt éreztem a szabadedzéseken is, majd az időmérőn előjött egy motorprobléma, a leggyorsabb körömben is, így megintcsak elmaradt egy kiugró eredmény, bár az első futamon történt tömegbalesetet nézve ez nem is biztos, hogy rosszkor jött.


Vila Real után értem el annak a bizonyos piramisnak a csúcsát, egy elrontott gyorskört követően pont a tizedik lettem az időmérőn, ami a fordított Pole pozíciót jelentette! Nagyon nagy volt az öröm, és persze ezzel együtt a feszültség is, mi lesz, hogy lesz a versenyen!? Az egész csapat igyekezetett az autómat a legjobb formába  hozni.  Én pedig alig tudtam létezni az idegességtől, azért amikor az ember mögött rajtol egy komplett világbajnoki mezőny…  
A rajtot és az azt követő két kör után viszont csak annyira volt szükségem, hogy ne essek szét fejben, ugyan olyan köröket fussak végig, és sikerült behoznom az autót a második helyre, ami egy felbecsülhetetlen siker számomra.  Két világbajnok mellett állni a dobogón, hihetetlen érzés volt, főleg mindezt félig hazai közönség előtt!


 Ezután jött a nyári szünet, ami így persze jó hangulatban telt, majd jöttek az Ázsiai fordulók.
Nagyon hosszú két hét volt az első kínai kaland, végig betegeskedtem, illetve tempónk megintcsak nem volt, még talán Ningbo-ban viszonylag versenyképesek voltunk, de Wuhanra teljesen elfogytam, alig vártam, hogy hazaérjünk.


A soron következő hétvége egy legendás pálya, a japán Suzuka volt, felemelő érzés volt rajta menni, és átélni azt a fajta autósport iránti szeretetet, ami Japánban fogadja az embert. Volt ott is spontán gátló törésem, illetve be kellett osztani a 4 darab új gumit, amit persze lehetetlen beosztani, de megpróbáltuk kihozni az adott csomagból a legjobbat.


Az utolsó verseny a híres-hírhedt Makaói verseny volt, a pálya, ami már olyan sok áldozatot szedett, és ami elengedhetetlen része egy világszintű túraautó sorozatnak. Nekünk itt annyi maradt, hogy körözhettünk a pályán, ugyanis az autó megóvása volt a cél.
Érdemi versenyzés nélkül zártuk le az évet, de ennek ellenére életem egyik legnehezebb, és egyben legszebb évadát zártam!