Pokoli Nehéz Hétvégén Vagyok Túl

Életem egyik legnehezebb hétvégéjén vagyok túl, a Világ legnehezebb pályáján. Nem így képzeltem el a hétvégémet a Nordschleifén. Nem éreztem az egyensúlyt az autómmal, és a technika mellett a szerencse sem állt mellém.

A Pokol Tornácán

Szerdán Adenauban, egy közönség találkozó keretein belül vette kezdetét a Német Nagydíj hétvégénk. Egy fesztiválhoz hasonlított az egész rendezvény, ahol több tízezer ember köszöntött minket, és jó volt látni, hogy mekkora kultusza van Németországban az autósportnak. Így visszagondolva – sajnálom, hogy azt kell, írjam -, ez volt a legpozitívabb napja a hétvégének.

Egy Visszatérő Probléma

A magyar hétvégéhez hasonlóan ismételten a szombati napon AC Pumpa probléma nehezítette a helyzetemet. Az érzet ugyan olyan volt, mint a hungaroringi első időmérőn, az autó erőtlen volt, és a stopper akkor sem állt meg hamarabb, amikor már 110%-on erőltettem. A hibát sikerült kijavítani a versenyre és az autó technikailag tökéletes lett a szombati versenyre.

Nem Volt Meg A Tempó

Az igazán fájdalmas szituáció az az, amikor nem vagy versenyképes egy adott hétvégén és tudod, hogy nem benned van a hiba. Már a Hungaroringen is érezhető volt, de most nagyon kijött, hogy a mi autóinkban lévő gátlók és a többi Volkswagen csoportos autó gátlói között hatalmas a különbség. 
Ez a differencia a Nordschleifén hatványozottan érezhető volt. A szektoridőkből is jól látszódott, hogy míg az egyes szektorban tudtuk tartani a lépést a riválisokkal, vagy adott esetben még gyorsabbak is voltunk náluk, az előnyünk a Nordschleife technikás részein többszörös hátránnyá kovácsolódott.
A két fajta gátló között az a különbség, hogy a többi VW Csoportos csapat gátlói fejlettebbek a mieinknél.

Egyetlen Pozitívum

Az egyetlen pozitívum az a hétvégéből, hogy az en autóm, - rengeteg riválisommal ellentétben - egyben maradt. Volt pár olyan szituáció ahol igen erősen kellett tekernem a kormányt, hogy ne találkozzak a szalagkorláttal. Két esetet emelnék ki. Az egyik, a második szabadedzésen történt, amikor a félig vizes, félig száraz pályán óriásit kellett korrigálnom.
A másik pedig akkor volt, mikor a harmadik futamon Kris Richarddal csatáztam, majd az előzés pillanatában 260 km/h –nál lecsúsztam a fűre és úgy előztem meg a korábbi ETCC-s riválisomat. Az egész hétvégén egyszer sodródtam le a fűre, és az is 260 km/h-ás tempónál. Örülök, hogy végül sikeresen menedzseltem a szituációt.

Gyors Felejtés

Szerencsére sok időnk nincsen a búslakodásra, hiszen a hétvégén már Hollandiában, Zandvoortban versenyzünk. Nagyon szeretem azt a pályát, pár évvel ezelőtt versenyeztem rajta utoljára, egy 24 órás versenyen, és akkor kategória győzelmet szereztem. Remélem, hogy hasonlóan sikeres hétvégét fogok most is zárni, és sikerül felejtetni ez a pocsékul sikerült hétvégét. Eléggé ambivalens érzés, hogy ezúttal a kedvenc pályám babrált ki velem.